Egy csodálatos nap kezdete

2014.10.18. Az életemnek egy nagyon boldog napja egy szombati iskola napon kezdődött a mi sulinkba nem volt tanítás míg barátnőméknek volt és úgy döntöttünk, hogy suli után talizunk. Oda mentem a suli elé és megvártam míg kijön, megöleltük egymást majd elindultunk sétálni. 
-Várjatok!- kiabálta utánunk 2 fiú aki a barátnőm(Lili) osztálytársai voltak.
Mikor beértek minket a fiúk megkérdezték mit tervezünk ma csinálni.
-Elmegyünk egyet sétálni a városba, miért?- kérdeztem.
-Nagy baj lenne ha mi is mennénk?- kérdezték szinte egyszerre.
-Nem baj!- válaszolta barátnőm, szinte reflexből.
Ennek a válasznak nem örültem mivel úgy terveztem, hogy majd Lilivel jót dumálunk, de így, hogy olyanok is vannak akiket nem ismerek?! Az egyik fiút Márknak hívták barna haja volt és gyönyörű barna szeme a másik fiút pedig Ákosnak hívták aki szőke, kék szemű srác volt.
Elkeztünk beszélgetni, de valamiért csak Ákossal beszélgettem és persze Lilivel.
-Merre mennyünk?- tettem fel a kérdést.
-Nézzünk ki a tanyára, leülünk a bálákhoz és ott tudunk nyugodtan beszélgetni.-mondta Márk.
Mi beleegyeztünk és elindultunk. Ákos biciklizett és a vázon vitte Lilit én pedig kettesben maradtam Márkkal, út közben jókat nevettünk. Majd betértünk egy utcába ahonnan már láthattuk a bálákat, amint oda értünk siettünk is felmászni rá, de persze én nem tudtam ezért az egyik fiúnak kellett segítenie, hogy feljussak.
-Ha megláttok egy traktort futni kell.- világosított fel minket a két fiú.
Ennek rettentően "örültünk" mivel ha ezt tudjuk az elején nem biztos, hogy el szerettünk volna jönni, de akkor már sokat sétáltunk és nem érdekelt mineket, beletörődtünk, hogy lehet futnunk kell. Az elején kicsit idegeskedtem a traktorok miatt mert a közelbe jöttek mentek, de mi a báláknak a másik oldalán voltunk így nem is láthattak minket. Aztán egy idő után már eltűnt a félelmem mert annyira belemerültünk a beszélgetetésbe. Már nem bántam, hogy eljöttek a fiúk is mert az eddigi nap is nagyon tökéletes volt velük. Márk történeteket mesélt amiket egy idő után untunk, de szívesen hallgatuk.
-Mi lenne ha csinálnánk közös képeket?- kérdeztem.
-Jó az első képen látszódjon a kocka hasam!!- mondta Márk, nagyon jót nevettünk rajta.
Rengetek képet csináltunk volt ami komoly, vicces, de akadt mű sírós is és csak Márknak lett egy olyan kép ahol látszódik a kocka hasa. A bálákon ugrált a 2fiú mikor Márk majdnem leesett én meg elkaptam a kezét csak azzal nem számoltam, hogy engem is leránt. Szegényre ráestem és annyira nevettünk, hogy nem bírtam róla lemászni bármennyire is akartam, már eltelt 1-2perc, hogy röhögtünk én még mindig Márkon feküdtem és Lili megszólal:
-Most egészen indulásig így fogtok feküdni?- kérdezte, de ő se bírta nevetés nélkül.
-Nem bírok megmozdulni a nevetéstől, de nem ám ide jönnél segíteni.- mondtam és még mindig csak nevettem.
Drága Lili nem volt hajlandó segíteni és még Ákos se így minden erőmet összeszedtem és lemásztam Márkról, majd felsegítettem a fűből.
-Legközelebb nem akarlak ilyen áron megmenteni.- mondtam.
-Pedig nekem tetszett,hogy rajtam feküdtél.- mondta Márk majd kacsintott.
-Nekem nem mert fáj mindenem.
-Akkor mit szóljak? Én tompítottam így is az esésedet.- majd újra kitőrt belőle a nevetés.
Kezdtük észre venni, hogy ránk esteledett és ezért úgy döntöttünk ideje lesz haza indulni. Lili és Márk elől mentek én pedig valamivel hátrébb beszélgettem Ákossal, majd elértünk egy erdős részhez ahol lemaradtam és Márk volt olyan kedves, hogy megvárt. Kiértünk az erdőből és onnan már nem tudtunk a fiúkkal sétálni mert nem telejesen arra laktak mint mi Lilivel. Elkszöntünk majd mindenki elindult a maga útján.
-Rettentő jó volt ez a nap, szerinted is?- kérdeztem.
-Igen, nagyon jól éreztem magam és szerintem a fiúk is.- válaszolta Lili.
Hátra fordultam és néztem ahogy a fiúk távolodnak tőlünk, szívem szerint vissza mentem volna még 1 ölelésért de valami mégis vissza tartott.
-Iszonyat jó fej osztálytársaid vannak és arra jöttem rá, hogy a Dominikba...
-Szerelmes lettél?- kérdezte mosolyogva.
-Igen...
-Azt mondta ne mondtam el neked, de míg te hátül beszélgettetek Ákossal elmondta nekem Márk, hogy szerinte nagyon szép vagy.
-Ez most komoly?- tágra nyíltak a szemeim és a betont néztem miközbe mosolyogtam.
-Igen halál komoly.
Lilinek elkellet fordulni az egyik utcába nekem pedig még egyenesen kellett mennem, megöleltük egymást, majd elköszöntünk. Egyedül maradtam a gondolataimmal egészen hazáig. Bementem a házunkba és a kutyám már az ajtóban várt, megsimogattam, majd beljebb mentem köszöntem anyuéknak.
-Milyen napod volt?- kérdezte apa.
-Nagyon jó, Amandával és 2fiú osztálytársával voltam...
-Nem vagy éhes? Mióta elmentél nem is ettél!
-Áhh most nem, Amandáéknál ettem amúgy is.- válaszoltam majd bementem a szobábam.
Kicsit hazudtam de nem volt kedvem hallgatni, hogy miért nem eszek. Ha éhes leszek akkor kimegyek és csinálok valami kaját, de ezt sosem értették meg. Leültem az ágyamra és a telefonomon nézegettem a képeket amiket csináltunk, mosolyogtam de a lelkem mélyén féltem valamiért. Leültem a gép elé és elmeséltem egy másik barátnőmnek(Dórinak) aznap mi minden történt velem, szegénynek annyiszor elmondtam, hogy mennyire szeretem Márkot és, hogy mennyire helyes, hogy már a könyökén jött ki. Majd elküldtem egy képet amin mind a 4-en látszunk és megjegyezte, hogy Márk tényleg nagyon helyes. Írtam Lilinek egy közösségi oldalon, hogy mi lenne ha holnap is találkoznánk, majd rögtön jött is a válasz:
-Részemről jó, megkérdezzem a fiúkat?- kérdezte Lili.
Eltelt pár perc mikor írt, hogy Ákosék nem érnek rá, amitől kissé szomorú lettem, de ezt nem mutattam ki Lili szemébe.
-Jó mindegy nem baj akkor csak ketten?- kérdeztem.
-Én benne vagyok és mi lenne ha jönne Laura is?
-Rendben.
Majd úgy döntöttem elköszönök a barátaimtól, elmentem fürdeni majd lefeküdtem aludni. Sokat forgolódtam az este, nem tudtam aludni végig Márkon gondolkodtam és már lehetett olyan hajnali 1-2körűl mikor nagy nehezen el tudtam aludni.

2014.10.19. Felkeltem 11óra fele ami elég késő volt mert délbe találkozunk hivatalosan Lilivel és Laurával. Gyorsan bementem a fürdőszobába rendbe tettem a hajam, fogat mostam majd felöltöztem amikor jött egy üzenetem. Laura írt aki pár házzal arrébb lakik, hogy mi lenne, ha átmennék hozzá és akkor együtt indulnánk Lili elé. Beleegyeztem és átmentem Laurához és beszélgettünk míg vette fel a cipőjét.
-Tegnap megismertem két osztálytársadat Ákost és Márkot és arra jöttem rá, hogy szerelmes lettem Márkba...-meséltem neki.
-Nem mondod?- tágra nyíltak a szemei és nevetett.
-Fúúú te az a gyerek kikészít, már jó lesz ha lesz barátnője mert szerelmes belém, állandóan rajtam lóg és már idegesít.- monta Laura.
Elég rosszul esett amit mondott próbáltam nem ezen gondolkodni, de nem egészen sikerült. A napom ezzel az egy mondattal már el is lett rontva, nem volt kedvem már semmihez. Még mielőtt elindultunk volna Lilihez kitaláltam, hogy nagyon fáj a fejem, rosszul vagyok és nem-e lenne baj, ha most nem mennék el. Laura mondta, hogy így akkor ne jöjjek és jobbulást kívánt, majd haza indultam és amint bementem a szobába lefeküdtem az ágyamra és csak gondolkodtam. Nem értettem miért kellet ezt elmondania Laurának, jobb volt míg nem tudtam ezeket.

Teltek múltak a hónapok, már nagyon nem beszélgettünk Lilivel ami nem tudom miért lett és ha beszéltünk is akkor sem úgy mint régen, a fiúkkal azóta sem találkoztam pedig rettentően hiányoztak. A közösségi oldalon nem voltak az ismerőseim között és nem is beszélgettünk. Rosszul esett, hogy nem keresett se Ákos, se Márk, hogy hiányoznék vagy akármi, semmi jelét nem mutatták annak, hogy fontos lennék számukra. Szerettem volna egyik nap arra kelni, hogy valamelyik keresett de ez a nap nem jött el. Úgy voltam vele, hogy nem akarom akkor ezt az egészet erőltetni ezért én sem kerestem őket. Rettentő sokat emlegettem Dórinak őket, hogy mennyire hiányoznak azóta is és ő mindig mondta, hogy írjak rájuk attól jobb lesz nekem meg ilyenek, de vissza tartott valami. 

2015.07.05. Majdnem 9hónap telt el a találkozásunk óta összeszedtem minden bátorságomat és úgy döntöttem, hogy ráírok Márkra. 
-Szia:). -írtam neki remegő kézzel, nagyin izgultam, tudunk-e majd beszélni rendesen vagy akármi.
-szia.
-Felismersz még?- kérdeztem izgatottan
-őő...nem tudom...talán....nem.- jött a válasz amitől elszomorodtam mivel ha tényleg számítottam volna az életében bármit is akkor emlékezetet volna rám.
-Lili barátnője vagyok, és még régebben találkoztunk és elmentünk a tanyára ahol sikeresen rád estem...
-jaa. Már tudom ki vagy.
Ennek a válasznak örültem csak féltem közbe, hogy igazából nem tudja ki vagyok csak írta...

Nagyon sokat beszéltünk és nagyon élveztem a társaságát mikor már hetek óta beszélgettünk megkérdeztem tőle, hogy mi lenne ha találkoznánk mert úgy is régen láttuk már egymást meg ilyenek. Erre pedig ezt válaszolta:
-Jó találkozzunk, de remélem ezzel a találkozással nem szeretnél a barátságunk fölé törni mert én nem akarok többet barátságnál vagy nem tudom.
Nem értettem ez mégis miért írja és átfutott az agyamon, hogy mivan ha érzi, hogy én szerelmes vagyok belé. Nem akartam neki elmondani az igazat.
-Csak barátilag találkozunk és nem akarok a barátságunk fölé tőrni, csak annyi, hogy nagyon bírlak.
-Ja jó, oké. -jött a válasz.

2015.07.23. Eljött az a nap mikor újra találkozunk, nagyon ideges voltam. Kisétáltam a megbeszélt helyre és míg vártam, hogy jön a felhőket néztem és próbáltam magamat nyugtatni. Aztán egyszer csak láttam egy barna hajú magas fiút a hídon átsétálni és tudtam, hogy ő az,pedig nem is láttam rendesen az arcát. A szívem gyorsabban vert mint eddig aztán oda ért hozzám.
-Szia.- köszöntem és a hangomon hallatszott, hogy nagyon örültem neki.
-szia.- válaszolt és mosolygott.
-Mennyire más hangod van mint emlékeztem basszus.- mondtam
-hát ja, valamivel mélyült...Mi lenne ha esétálnánk a gáthoz?-kérdezte.
Beleegyeztem és elindultunk, út közbe feldobtam a hülye témáimat és elég jól eltudtunk beszélgetni annak ellenére, hogy még mindig idegeskedtem de már nem tudom miért. Voltak olyan pillanatok mikor csak egymásra néztünk én elmosolyogtam magam ő pedig vissza mosolygott és a távolba néztünk. Nagyon sokat nevettem rajta. Kiértünk a gáthot ott leültünk és néztük a vizet. 
-Van egy kis baj, nagyon élvezem a társaságodat de nekem mennem kell, mert Ákossal megbeszéltük, hogy átmegyek hozzájuk 3-ra úgy, hogy még van annyi időnk, hogy egy darabig elkisérjelek.
-Jó.
Ekkor szerintem eléggé meglátszódhatott az arcomon a szomorúság, hogy ennyi volt, 1órát tudtunk csak beszélgetni, de mégis jobb mint a semmmi.
Átmentünk a hídon és még 2utcán majd mondta, hogy neki jobbra kell mennie, nekem meg balra kellett. Elköszöntünk ő pedig elindult. Rosszul éreztem magam, hogy most sem öleltem meg és arra gondoltam, hogy mivan ha nem lesz legközelebb és ezt is elhalasztottam. Már 20 méter lehetett közöttünk mikor vissza kiáltottam neki, hogy várjon...megfordult én meg oda sétáltam hozzá mondtam neki, hogy mivel nem mostanába fogunk találkozni ezért megszeretném ölelni és ő pedig zavarba jött. A nyakánál szorozan megöleltem ő pedig megfogta a derekamat és magához húzott majd rámosolyogtam és ténylegesen elköszöntünk. Szerettem volna tudni, hogy mégis mi jár a fejében. Hátra fordultam és néztem ahogy távolodik tőlem. Még mindig éreztem az illatát és még éreztem a derekamon a kezét. Hihetetlen jó érzés volt megölelni és mikor megöleltem akkor jöttem rá, hogy ő mégis mennyire magas, mert lábbujjhegyre kellet állnom és úgy is alig értem fel. 

2015.08.24. Szívem szerint ma is találkoztam volna vele de nyaralni mentek el 1 hétre Hajdúszoboszlóra, nem nagyon tudtunk beszélgetni ami nagyon megviselt, de jól esett, hogy amikor csak tudott írt nekem és lehet, hogy csak 10-20perceket tudtunk beszélgetni de én még annak is örültem. 

2015.08.31. Végre haza jöttek és tudtunk normálisan órákig beszélgetni, elmesélte, hogy mennyit snapszeroztak.
-Majd veled fogok kártyázni.-mondta.
-Jó, csak egy baj van, hogy már nagyon régen játszottam.
-Nem baj majd megtanítlak.
-Mégis mikor?
-Amikor áthívsz magadhoz.
-Mikor érsz rá?- kérdeztem és mosolyogtam a telefonomra.
-Ömm, nem tudom kedd?
-Nekem jó.
Az nap nagyon idegeskedtem és örültem mennyire jó lesz őt látni és beszélni vele.

2015.08.04. Nem tudtam sokáig aludni, izgultam... de bánom, hogy felkeltem. Bánom, hogy megismertem, bánom, hogy beleszerettem. Csak manipulált nem ez volt az első, hogy lemondta a találkozónkat, mindig volt kifogása miért nem jött el. Ma is "beszerveztek" neki valamit és egyszerűen most láttam meg azt amit a rózsaszín felhő eltakart. Ki mutatta a foga fehérjét, megmutatta, most azt amit a szerelem elvakított. Megmutatta, hogy csak egy játék vagyok neki.Majdnem 1éve, hogy bele szerettem. De most ezt a szeretetet a gyülölet és az undor váltotta fel. A szememben már egy senki. Elakarja érni, hogy az emberek az ő szabályai szerint játszanak, velem is megtette és még sok mindenkivel, de velem ezt többet nem játsza el. Elakarja érni, hogy őt mindenki tisztelje, pedig ő egy senki és örülök, hogy a barátnőm segített beláttatni azt, hogy neki csak egy játékszer vagyok amit ha akar elérhet. Tudta, hogy szeretem és tudta, hogy azt a kést, hova kell szúrnia ami nekem a legjobban fáj. Egy barátot és egy szerelmet vesztettem ma el. Sosem kívántam embernek még rosszat, de ő nem ember a szememben, azt szeretném, ha egy lány aki cseles megtalálná őt és úgy átvágná mint Márk engem... legboldogabb lennék ha végig nézhetném ahogy az a lány a kést belé szúrja és sajnálom azokat a lányokat akik még mindig nem látják, hogy ő mégis milyen ember, akiket csapdába csalt úgy mint engem. De nem estem nagyot mivel volt egy belső hang ami mindig mondta nekem, hogy VIGYÁZZAK, valamiért az elején is sejtettem, hogy pofára fog ejteni. A szememben mindig is egy jó embernek állította fel magát, akit MINDENKI szeret és, hogy ő jó ember meg hűséges...egyikkel sem értek egyet, nem szereti mindenki, nem jó ember. Isten nem bottal ver és tudom, hogy az élet fog neki még olyan lányt adni aki kihasználja és akkor majd talán rá jön, hogy milyen is az a lány aki mindent megadott volna érte. A kezemet tűzbe tettem volna csak azért, hogy ő boldolg legyen, de ez mától már máshogy van. 2014.10.18.-án még nem sejtettem, hogy minek nézek elébe, nem tudtam, hogy mikor jobban megismerem, hogy milyen ember ő valójában. Benne megtaláltam a közös énemet sok mindenben hasonlítottunk, azt hittem valamiért, hogy ő más mint a többi fiú, de nem ő is ugyan olyan mint a legtöbb csak játszik a lányokkal, de persze a fiúk között is vannak kivételek. Ilyenkor eszembe jut az, hogy eddig még nem volt olyan fiú az életemben aki ne játszott volna velem. Azt mondják, hogy ember azért lép be az életünkbe, hogy megvoltoztassa az életünket, vagy pedig mi az övét, akinek változnia kellene az nem én vagyok hanem ő. Szeretném ha valami Isteni csoda folytán belém szeretne és eljátszhatnám vele azt amit ő velem. Rettentően megutáltam és gyűlölöm és szeretném tudni azt, hogy ki az akivel még ezt eljátsza és azokkal a lányokkal szeretnék beszélni, szeretném nekik megmutatni azt, hogy ő mégis milyen ember. Lehet, hogy csak én voltam a naív aki elhitte, hogy ő más lesz?

 

Oldal: Egy csodálatos nap kezdete
Az életem - © 2008 - 2024 - az-eletemm.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat